Most érzem ott az életem , ahol szerintem mindig is akartam hogy legyen. De vicc nélkül mindig. Eléggé elhatározott és motivált vagyok ahhoz hogy tudjam hogy felvesznek egyetemre. Ebben biztos vagyok. Spirituálisan és elértem egy olyan szintre ahova mindig is elakartam jutni,csak féltem hogy kinevetnek vagy lenéznek azért amiért én ilyen beállítottságú vagyok.Önálló vagyok és rájöttem hogy mindenkivel azt kezdek amit csak szeretnék. Nem tartozom senkinek beszámolóval azért amit csinálok vagy akivel csinálom.Egyedülálló vagyok és felnőtt. Többékevésbé tisztában vagyok a gyengeségeimmel és erősségeimmel.Tényleg itt az idő hogy meghódítsam azt amit csak szeretnék. Mint a karrier mint az élet más területeiről legyen szó. Természetesen ehhez az kéne hogy mindig ez eszembe jusson. Nagy problémám hogy van amit realizálok és utána elkezdek pánikolni és el is felejtem.

Na,ennél jobb címet talán nem is tudnék adni.Mióta utoljára írtam ide,lefolyott néhány liter víz a Dunán.Sőt ide - oda folyott más dolog is.Most így visszatekintve , hálás vagyok az Égnek hogy ennyi szar dolog történt velem.Hálás vagyok,mert amikor egyszer így kibuktam (pont erre a blogra) arra pár órájára találkoztam talán a nagy Ő-vel.Na a vicc hogy nekem nem ő az első nagy Ő , viszont ő az aki még fenn tudta tartani az érdeklődésem,ennyi idő után is , úgy hogy egy évig NEM BESZÉLTÜNK,TALÁLKOZTUNK,LÁTTUK EGYMÁST.

Úgy néz ki hogy ez a pár szar hónap kellett ahhoz hogy más irányt vegyen az életem.A változás tényleg szörnyű,fájdalmas és legszívesebben a hajadat tépnéd tőle.De ez tett azzá aki ma vagyok.Nem mondom hogy a mostani énem nem szorul rá egy kis javításra itt-ott... viszont jóban vagyok szinte minden fiúval azóta akikről ez a blog szólt.Sőt,fiúm sincs NAGYON sok ideje.Önbizalmam lett,tanulok és tudom hogy én (és a Hold , az angyalok és minden más mágikus lény)irányítom és irányítja az életem. Volt ugye két nagy szerelmem ideáig,és mindkettő eléggé megbántott és mindkettővel évekig ment a huzavona (tekintve hogy 20 éves vagyok,ez nem rossz teljesítmény).. mindkettővel havi szinten beszélek és mindkettő beismerte hogy mennyire elbaszta.Nekem ez nagyon jól esik.Főleg ha utána olvasok hogy annak idején nekem mennyire végem volt mindkettőtől,most pedig ők feküsznek le úgy aludni hogy sokszor én vagyok az utolsó gondolatuk.

De ( bár nem ismerem fel magam) nem hajt semmilyen bosszú vágy,és nem is én keresem őket,hanem általában ők engem. Én természetesen kedves vagyok velük és támogatom őket ha arra van szükség,de nem tervezek semmit velük a továbbiakban. Ebben két embernek van nagyon nagy szerepe.

Az egyik akit a mostani énem a Nagy Ő-nek gondol... na ő. A semmiből jött és egyszerűen már több mint egy éve nem tudom kiverni a fejemből őt.És valószínűleg már ő sem engem. Nem tudom mi ez a kusza dolog és nem is tervezek vele a jövőben semmit.Egyszerűen annyira erős ez az 'összekötve' érzés hogy azt érzem itt nem kell semmit cselekednem.Itt engednek kell hogy az események maguktól folyanak.Fura,mert sosem volt még hasonló sem,hogy idegeskednem kéne hogy keres-e vagy nem,mit válaszoljak , hogyan nézzek ki ha esetleg összefutunk. Nincs ez az érzés,egyszerűen annyit akarok hogy ő boldog legyen.Boldog legyen, akár velem akár egy másik nő oldalán,akárhogyis de csak azt kívánom neki hogy mindene legyen meg. Ismétlem,nem tudom elképzelni hoogy előző életünkben milyen viszonyunk lehetett.Ő az első ember akivel igazán elgondolkodtam még a gyerekvállaláson is. Az hogy nekünk babánk legyen és közös életünk a világ legtermészetesebb dolgának tűnik nekem.De ismétlem,akkor sem dől össze a világ és a lelkem ha ez nem így alakul.Örülni fogok ha ő is örül.

A másik pedig egy olyan férfi akivel mi talán megöltük egymást,előző életünkben , vagy házasok lehettünk.. fogalmam sincs de az a nagy energia , ami köztünk van... kikészít.Engemet és őt is.Az első találkozásunk alkalmával nem tudtunk megszólalni sem,annyira éreztük mindketten.Viszont az első adandó alkalommal,össze is vesztünk..szóval ez ilyen kusza.De tudom hogy ennek semmi jövője.Nem kell a mostani helyzetemnek még egy ilyen fura dolog.

búú

Azt mondják nehéz lesz,de túl lehet élni.Nem,nem akarom túl élni az iskolaváltást.beleakarok halni és szenvedni.mert ez fog történni.

annyi mindent megtanultam ebben az elmúlt négy évben hogy az fáj.teljesen kicserélődtem.megtanultam kik a barátaim és kik csak mutatják.megtudtam hogyan kell a fiúkkal bánni és hogy miként irányítsam a dolgokat én egy viszonyban.szerelembe estem kétszer is annyira hogy szinte belepusztultam.Hánytam már a részegségtől és már haldokoltam a másnaposságtól.Szédelegtem már a suliba mert nem aludtam előző este egy órát sem.flörtöltem tanárral a jobb jegyért,lógtam el a programokról és igen,mindig visszabeszéltem.megtudtam hogy igenis vannak olyan fiúk és lányok akikkel nem tudok csak barát lenni.Szerelembe esünk és belőle ki.megnéznek ha kiöltözöl és pletykálnak rólad.ezt is megtanultam kezelni.ez a négy fal ami én vagyok.ez anégy fal az ami ma engem engemmé tett.nélküle én senki nem lennék.ők teremtettek és nélkülük darabjaira is fogok hullani.

minden pénzem odaadnám magam ha egy napot újra 15 évesként tölthetnék.komolyan.

eléggé komoly ember vagyok.de nem tudok erős maradni amikor ilyen részemet kiakar az idő tépni a szívemből.a legeslegjobb barátaim.a szerelmem.nem vehetik el.

Volt olyan idő amikor ezt a dalt átéreztem.Szóról szóra mintha az életemről szólna.Illetve ez kétszer is előfordult,de azóta rájöttem ebből egy volt jogos amikor óriási hibát követtem el.Azt hiszem  azóta sem volt képes nekem megbocsájtani.

Én sem tudok.Nem tudok a rokonaimnak,a szerelmemnek és nem tudok magamnak sem.hiába keresem meg itt a hibást vagy a ludast.mert a lelkem mélyén tudom hogy pont ő írja ezeket a sorokat.

Nem vagyok megkeresztelve,és nagyon ritkán érzem magamat közel a keresztény vallásos.Én saját magam próbálok a világra buddhistaként tekinteni.Nem vagyok az,de egyenlőre az a fajta szemlélet áll a lelkemhez legközelebbhez.De ekkortájt elgondolkodom a világon és magán Istenen.Isten beváltotta az egyik legszebb álmomat amit valaha is kívántam.Dó-t.Isten megáldott és tudom hogy védelmez.Nem akarok vele kommunikálni mindenfajta hülye szabályokon keresztül.Ha Ő teremtett minden porcikámat ismeri és még a legféltettebb titkaimat és vágyaimat is ismeri.Akkor mi értelme nyakig beöltözve elmennem egy templomba?Isten itt van a lelkemben.Hiszek benne hogy ez a hónap különleges.Érzem hogy igenis 24.-én van valami a levegőben.Valami szikrázó és nem megmagyarázható.De ekkor megbocsájtóbbak vagyunk és tényleg átlehet érezni az ünnep másik oldalát is.

Tudom hogy Dó Isten ajándéka.És tudom hogy én is neki.Tudom hogy megbocsájthatatla dolgot tettem ellene egyszer.Senki nem haragudott rám azért ennyire mint amennyire én saját magamra.Szóval Édes Istenem vagy Buddhám vagy akárki is vagy Te aki odafenn figyel és tudom hogy vigyáz rám!

Kérlek szépen tedd újra azt az érzést elérhtővé mindekettőnk számára egymás iránt.Kérlek adj a türelmet és a szeretetet ami az egész világot működtetné.Kérlek adj boldog életet nekem és a szeretteimnek.Adj halott szeretteimnek kegyelmet és boldogságot a túlvilágon is.Végül pedig köszönök mindent.